Sokáig nem létezett egyértelmű jogi szabályozás a munkaügyi iratok megőrzési idejére vonatkozóan. Korábban is egyértelmű volt, hogy ezen iratokat hosszú ideig kell megőrizni, mivel az érintett munkavállaló szolgálati idejének és nyugellátásának megállapításához szükség lehet ezekre.
A könyvelési és bérszámfejtési gyakorlatban rendszerint 50 évig őrizték meg a munkaügyi iratokat. Azonban ez az őrzési idő csak a kialakult szokásokon alapult, semmilyen jogszabályi alapja nem volt.
Az új szabályozás
2018. év végén hiánypótló jelleggel módosításra került a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, amely végre egyértelműsítette a munkaügyi iratok megőrzési idejére vonatkozó kötelezettséget.
Az új szabályozás előírja, hogy a foglalkoztató a foglalkoztatott biztosítási jogviszonyával összefüggő, a szolgálati időről vagy a nyugellátás megállapítása során figyelembevételre kerülő keresetről, jövedelemről adatot tartalmazó munkaügyi iratokat a foglalkoztatottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő 5 évig őrizze meg. Ha a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnik, a munkaügyi iratok őrzésének helyét az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek köteles bejelenteni.
A teljes a cikk a HR Blog Munkajog oldalán olvasható.
