A Jövő munkahelye, a jövő munkavállalói címen került megrendezésre a Máltai Szeretetszolgálat konferenciája, aminek középpontjában az előttünk álló évtizedek kihívásai álltak. Összesen 15 szakértő mini előadása hangzott el, mi most a legérdekesebbeket mutatjuk be.
Az első szekció a technológia és az innováció társadalmi hatásairól szólt, melyből az egyik legfontosabb gondolat, amit lassan minden munkavállalónak meg kell értenie, hogy a jövőben az emberek és a robotok együtt fognak dolgozni, és erre mindenkinek fel kell készülnie.
– ahogy Lovászy László, foglalkoztatáspolitikai és emberi jogi szakértő fogalmazott előadásában. Ennek következtében a termelékenység 50-szeresére nőhet az 1850 és 1910 közötti időszakhoz képest az elemzők szerint. A robotok megítélése kultúránként eltér és változik, nagy kérdés, hogy a mesterséges idegrendszer és izomzat után vajon a mesterséges tudat is létrehozható?
És hogy mik lesznek a jövőben igazán fontos képességek a munkapiacon? Az emberi szükségletek, a fogyasztói magatartásnak a jobb megértése a gyors, rugalmas, egyedi megoldások, a szociális készégek. A specialitás és különbözőség egyben információs értékkel is bír majd.
Ám a robotokmegjelenésével párhuzamosan felértékeődik az emberi tényező, a szociális faktor – ezekre egyre nagyobb szükség van, jó hír, hogy jelen is van ez a tartalék a magyar társadalomban, csupán csak elő kell ásni.
A második szekció Nő a húzóerő címet viselte, és Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkár előadásának címe is ugyanez volt. A munkanélküli romák (kiemelten roma nők) társadalmi befogadásának erősítése és foglalkoztatásának megvalósítására kiírt egyik nyertes és megvalósult pályázatát ismerhettük meg.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumában a társadalmi felzárkózásért dolgozó csoport szerint a gondoskodás képessége nem elavult tudás és nem haszontalan, ha jó környezetbe helyezünk, mondjuk egy szociális intézménybe, akkor ez egy igazi, jó munkatapasztalat, melyet igaz, hogy otthon szereztek a roma nők, a tűzhely mellett, és nem egy munkahelyen, de attól még érvényes.
Az innováció lényege, hogy azok a mélyszegénységből érkező roma édesanyák, nők, akiknek élete eddig a családról való gondoskodásról szólt, az ő munkatapasztalataikat be kell illeszteni a munkaerőpiacba – például az óriási szakemberhiánnyal küzdő szociális szférában. Növelve ezzel annak hatékonyságát, és a nők önbecsülését, segítve társadalmi beilleszkedésüket.
A többségi társadalom számára szintén láthatatlan csoportról, az egyedülálló szülőkről és az ő lehetőségeikről szólt Nagy Anna, az Egyszülős Központ vezetőjének előadása. A világon 320 milllió gyerek él csak egy szülő mellett, Európán belül ez az arány 30 százalék, Magyarországon 300 ezer egyszülős család van, számuk megkétszereződött az elmúlt 40 évben: félmillió gyerekről van szó. A lakosság 7-10 százaléka él egyszülős családban, melyeknek 87 százalékában az édesanya a családfenntartó.
A központ célzott segítséget nyúlt, hiszen ezeknek a családoknak Nem csak az elszigetelődés jelenti számukra a legnagyobb kihívást, hanem az anyagi, és a munkahelyi problémák, a mindennapi logisztika. Az egyesület válasza mindezekre az a világon egyedülálló Egyszülős Központ, ami kávézó, játszóház, közösségi tér és munkahely egyben, mely segít a talpraállásban: jogi, pszichológia vagy akár anyagi segítséget kérhetnek a trauma után az édesanyák és az édesapák. Közösség épül, ahol kiemelten fontos az egyedülálló szülők munkába állásának, munkában maradásának segítése egyéni tanácsadással, önélatrajzírással, interjúfelkészítéssel, állásbörzével, vagy akár konkrét munkakereséssel.
Mitől más az egyedülálló szülők munkavállalása? A sokszor emlegetett munka-magánélet egyensúlya náluk nem létezik, és nem 24 órás napjaik vannak, hiszen folyamatosan két ember helyett dolgoznak. Óriási lehetőségek vannak az egyedülálló szülőkben, az sok esetben elvész – ezt kell megmenteni minden áron.
