Az elmúlt évtizedek során számos menedzsment-hóbort ütötte fel a fejét, majd enyészett el szerencsésen. Ilyenek voltak például a „Six Sigma” (hat szigma), amikor is az alkalmazottak különböző színű öveket hordtak (akárcsak a karatéban), ezzel jelezvén, hogy mennyire kvalifikáltak; az úgynevezett „Stack Ranking” módszer, amely az előrejutás és magasabb fizetés érdekében patkányversenyre kényszerítette a dolgozókat, vagy a konszenzusmenedzsment, amikor minden döntésnek egy rakás bizottság előtt kellett megmérettetnie, mielőtt nekikezdtek volna a gyakorlati megvalósításnak.
Mára a legtöbbek véleménye megegyezik abban, hogy ezek az irodai hóbortok sosem voltak többek szimpla időpocsékolásnál, amik legfeljebb a dolgozók figyelmének elterelésére jók. De az egyterű irodák rosszabbak a fenti megoldásoknál – sokkal rosszabbak, mint kiderült; ugyanis ezek inkább csökkentik a dolgozók közti együttműködést, mintsem növelnék azt.
Fülkéből egyterűbe: csökkent a személyes beszélgetések száma, viszont megugrott a chateléseké
Egy új harvardi kutatás kimutatta, hogy amikor egy cég dolgozói a hagyományos irodából egyterű irodába költözködnek át, ettől nem növekszik meg a társas érintkezéseik száma, intenzitása vagy gyakorisága. Ethan Bernstein és Stephen Turban (Harvard Üzleti Iskola és Harvard Egyetem) olyan vállalatokat vizsgáltak, ahol a dolgozókat egyéni fülkéikből egyterű irodatérbe költöztették át. Az eredmények rávilágítottak, hogy a váltás nem a face-to-face dolgozói együttműködés megnövekedését hozta magával, épp ellenkezőleg. A kutatás résztvevői a váltás után
- 73%-kal kevesebb face-to-face interakcióban vettek részt,
- 67%-kal több időt töltöttek el az egymással e-mailezéssel, és
- 75%-kal többet chateltek.
Ez pedig valószínűleg nem éppen az az eredmény, amit a munkáltatók egy ilyen lépéstől várnának. Ahelyett, hogy az egyik munkatárs átszólna a másiknak az asztal túloldalára, hogy: „Mit gondolsz erről?”, messengeren teszi fel a kérdést.
Az idegtudós Christian Jarrett az eredményekkel kapcsolatban elmondta, hogy kevéssé lehetnek meglepőek ezek az eredmények mindazoknak, akik valaha is a fejhallgatójuk biztosította magányba menekültek az egyterű iroda nyüzsgéséből, vagy előfordult már velük, hogy egy rizikósabb beszélgetést egy kollégával inkább nem a többi munkatárs füle hallatára folytattak le, hanem helyette e-mailben intézték el az egészet.
Megfeledkeztünk a minimális magánszféra igényéről
Mindenkinek szüksége van privát szférára, és arra, hogy bizonyos beszélgetéseket négyszemközt, ne pedig figyelő fülrengeteg jelenlétében folytathasson le. És ha ezt a minimális privátszférát nem biztosítjuk számukra, akkor az elektronikus kommunikáció eszközeihez fognak folyamodni a négyszemközti beszélgetéseik lefolytatására. Ennyi erővel pedig akár otthonról is dolgozhatnának.
A problémát a tárgyalótermek sem oldják meg. Például ha menedzserként csak egy gyors negatív visszajelzést adnánk az egyik dolgozónak, akkor az egyterű irodában választhatunk aközül, hogy mindenki füle hallatára tesszük meg ezt, vagy pedig azt mondjuk: „Gyere csak ki velem egy pillanatra a tárgyalóterembe!” – amiből a többiek pontosan tudni fogják, hogy olyasmiről lesz szó, ami nem az ő fülüknek van szánva, és borítékolhatóak a kíváncsi tekintetek.
Semmilyen szempontból nem éri meg
Az egyterű irodákkal kapcsolatos korábbi kutatások rámutattak, hogy az ilyen irodai elrendezés csökkenti a benne dolgozó kollégák produktivitását – de ezek többsége továbbra is azt hangoztatta, hogy ami a kollégák együttműködését illeti, az egyterű irodák ezen a téren pozitív hatással vannak, ez pedig kiegyensúlyozni tűnt hátrányaikat. Ezzel szemben az említett harvardi kutatás az egész divathóbort létjogosultságát megkérdőjelezi. Ezek után a vállalatoknak mindössze egy indokuk marad az egyterű irodák létrehozására: hogy ezek kevesebb helyet foglalnak, ebből következően pedig kevesebbe kerülnek. Csakhogy még ez az igazolás sem állja meg a helyét, tekintve, hogy a produktivitás terén bekövetkezett veszteségek lekörözik a megtakarítható pénz mértékét.
Ennél is fontosabb érv azonban, hogy ha már az alkalmazottak e-mailen és chaten keresztül kommunikálnak egymással, akkor ennyi erővel akár otthon is maradhatnának, ami még kevesebb pénzbe kerül a munkáltatónak. Vagyis ez történt: a cégek rengeteg pénzt elköltöttek ezekre az újfajta irodákra, amelyekkel a munkatársak közti együttműködést kívánták növelni, és ehhez képest végül ugyanezek a cégek rengeteg pénzt elveszítettek a produktivitás csökkenése miatt.
Mi a megoldás?
De mihez kezdhetünk ezzel? Munkáltatóként nemet mondhatunk, vagy ha már belesétáltunk a dologba, akkor beláthatjuk, hogy nem jól döntöttünk. Ha már egyterű irodáink vannak, akkor érdemes több home office-ot engedélyezni a dolgozóknak (hiszen ez a megoldás számos további előnyt rejt magában), és amíg ők otthonról dolgoznak, nekikezdhetünk, hogy sok kis privát teret alakítsunk ki az egyterű irodánkból.
